Most elmélkedni jöttem hozzátok, mert napok óta foglalkoztat a pozitív nevelés kérdése. Egyrészt az, hogy valójában mit is jelent. Másrészt az, hogy mennyire nehéz megvalósítani.
Számomra a pozitív nevelés azt jelenti, hogy a gyerek felé pozitívan kommunikálunk, a pozitív szavakat használjuk és kerüljük a negatív töltetűeket. Pl nem azt mondjuk, hogy "upsz, elestél, semmi probléma" hanem azt, hogy "upsz, elestél, gyere próbáljuk meg együtt újra, segítek". Vagyis a probléma szót nem használom ebben az esetben, mert nekem olyan negatív töltete van. A pozitív visszajelzés szerintem fontos, mind a gyerekben kialakult kép, mind a későbbiekben való hozzáállásnál a dolgok, feladatok, kihívások felé. Ráadásul nem csak a gyerek felé, hanem felnőttek között is :)
Ahogy próbálom ezt a pozitív kommunikációt használni (ami bevallom nekem sem mindig könnyű, hiába vagyok egy pozitív ember :P ), azt veszem észre, hogy a körülöttem lévő emberek mennyire negatívan kommunikálnak. Legyen az a postás, a szomszéd, a boltos.. stb. A családban pl már most is van, aki azt mondja Törpinek, hogy "most rossz vagy". Pedig szegény csak annyira kiváncsi, hogy amit nem lenne szabad, háromszor is megpróbálja megszerezni :D Erre én inkább azt mondanám, hogy huncut, mert tulajdonképpen ez a dolga, A felfedezés, kiváncsiskodás. Ha valamit nem szabad megfognia, tegyük el onnan vagy legyünk türelmesek. Mert addig fog próbálkozni, míg el nem tesszük vagy meg nem érti, hogy az (pl) elektronikai cucc, amit nem veszünk a szánkba :D Attól még nem tartom rossznak, mert teszi a dolgát és felfedezi a lakást :) A "rosszalkodik a gyerek" kifejezést azt hiszem tudjuk majd később használni, mert nagyon huncut Törpi, de ugye elég negatív töltetű szó :D
Szóval nehéz, mert a családtagok nem tartják olyan nagy jelentőségűnek a szavak súlyát, amit én viszont igen. Persze nem célom, hogy csak és kizárólag pozitív töltetű szavakat használjak, mert egyrészt lehetetlen, másrészt lesznek dolgok, amiket csak azokkal lehet kifejezni, elmesélni, megértetni a gyerekkel. Sokszor elbizonytalanodom, hogy nem esek-e túlzásba. Vagy épp nem felesleges-e, ha mások erre úgysem figyelnek oda a környezetünkben. Ezért is gondoltam, hogy leírom nektek ;)
Szóval most ezek járnak a fejemben, ha majd jutok valamire (kb 10 év múlva), akkor leírom nektek a konklúziót is :D
Szép napot és jó hétvégét nektek :)
kép forrása: unicafe.hu
Te vagy az anyukája, benned bízik, neked hisz - bármilyen butaságokat mond a környezete, bármilyen negatívan, úgyis fog számítani, amit tőled hall, amit őszintén kommunikálsz feléje, ragacsosan fogalmazva "lélektől lélekig", vagyis akkor is, ha néha akaratlanul a te szádon is kiszaladnak olyasmik, amiket nem gondolsz komolyan. Jól csinálod, csak így tovább!
VálaszTörlésTök jó dolog szerintem is a pozitív kommunikáció. Tényleg nagyon nehéz kivitelezni, én is sokszor kapom magam azon, hogy már megint a berögződés. Pl amikor akar Buci is valamit ne azt mondjam, hogy most nem lehet, hanem azt, hogy Majd holnap igen, vagy ha cukrot akar enni akkor inkább mondjam a nem ehetsz cukrot helyett a gyere egyél inkább kekszet kifejezéseket. Szerintem nem baj, ha nem megy tökéletesen, a környezet pedig sajnos nincs a befolyásunk alatt, de hidd el, sokat számít, ha amennyire türelmesen természetesen tudsz figyelni rá, annyira megteszed.
VálaszTörlésKöszönöm a visszajelzéseteket, nagyon jól esnek :)
VálaszTörlés