Sziasztok!
Bő egy hónap után eljutottam oda, hogy leírjam Nektek hogyan is történt a kislányunk születése, persze kb 20 nekifutásra, mert a bébi minden percemet lefoglalja ;o)
A 40.hét+3.napon bementünk a kórházba vizsgálatra 7:45-re, mert akkor volt ügyeletes a dokim. A vizsgálatot követően rendszertelen fájások jöttek, így 10 órától már vajúdó szobában töltöttük az időnket férjemmel. Egész mókásan teltek az órák, délután kaptam oxitocint, ami felerősítette a fájásokat. Férjem egész idő alatt fogta a kezem, és azt mondogatta, hogy "A fájdalom a barátod" :D :D ezen mindig olyan jókat nevetgéltem. A fájások erősségét néztük a monitoron és mindig vártuk, mikor döntünk rekordot az előző fájásokhoz képest :D néha bohóckodtunk, néha álmodoztunk, szóval jól telt. Egyszer még egy röhögőgörcs is rám jött, ami 10 percig is eltartott, meg is látszott az NST papíron :D folyt a könnyem, mikor a doki bejött, hirtelen meg is ijedt, hogy probléma van :) Volt burokrepesztés is 10 óra magasságában, na meg beöntés. Hát egyik sem jobb a másiknál :D Szerencsére a doki nem engedte a túl erős fájdalmak beindulását az oxitocinnal sem, de így is 17 órakor vittek be a műtőbe, ugyanis:
A korábbi gerincműtétem miatt császármetszésem volt, a rossz állapotban lévő ágyéki gerincszakasz miatt pedig altatásban csinálták, mert az aneszteziológus attól tartott, hogy csak foltokban fog hatni az érzéstelenítő. Így betoltak, lekötöztek (bazi kényelmetlen egy szülőágy, el kell mondanom. Nem olyan, mint a filmekben... :D ). aztán benyonták az altatót és elkezdték a munkát. Nekem itt természetesen elvágták a képet, de 17:31 -kor megszületett a kislányunk :) Párom elmondása szerint rögtön felsírt, bár ő nem láthatta a műveletet, de onnan kb 2 méterre várakozott, ahol mindent lehetett hallani. A napokban beszélgettünk és kiderült, hogy kb 2 órával később ébredeztem, pedig nekem olyannak tűnt, mintha 2 perc lett volna :)
A megfigyelőben a baba-mama-apa együtt voltunk, a bébi legtöbbet apa kezében volt :) Úgy este 10 óra körül jött egy nővérke és cicire tette a leányzót, aki igen nagy vákummal kezdett hozzá az evéshez, vagy legalábbis valami olyasmihez, mert tejcsi az még nem nagyon jött :)
Párom fél11kor ment haza, engem éjfélkor kísértek át a szobámba. Az első éjjel kaptam egy fájdalomcsillapítót, amitől kidőltem, bár néha küzdöttem a természet ellen és a facebook rabságában nézegettem a lányunk fényképét, ha már nem volt ott mellettem :D
Számomra a szülés fájdalom mentes volt, bár egyre jobban sajnálom, hogy nem hallottam az első felsírását a babának. Mondjuk azóta már ezerszer hallottam sírni, de mégis :))
Férjemre nagyon büszke vagyok, gördülékenyen átvette az apa szerepet :o)
A vágás a pocakomon kb 2 hétig fájt, főként mert a tubus amit letoltak a torkomon altatáskor, az hagyott némi köhögést maga után és minden egyes köhintést megérzett a vágás helye. De megéri, azt mondom :) Tényleg igaz az, hogy az idő mindent megszépít :D
Azóta lányunk már 7 hetes és egyre többet nézelődik :) A szopizás mehetne jobban, de alapvetően minden rendben, lényeg, hogy még mindig anyatejes a bébi ;)
Legközelebb az első pár hétről fogok írni Nektek, de nem ígérek időpontot, mert kitudja mikor jutok gép elé :)
A megfigyelőben a baba-mama-apa együtt voltunk, a bébi legtöbbet apa kezében volt :) Úgy este 10 óra körül jött egy nővérke és cicire tette a leányzót, aki igen nagy vákummal kezdett hozzá az evéshez, vagy legalábbis valami olyasmihez, mert tejcsi az még nem nagyon jött :)
Párom fél11kor ment haza, engem éjfélkor kísértek át a szobámba. Az első éjjel kaptam egy fájdalomcsillapítót, amitől kidőltem, bár néha küzdöttem a természet ellen és a facebook rabságában nézegettem a lányunk fényképét, ha már nem volt ott mellettem :D
Számomra a szülés fájdalom mentes volt, bár egyre jobban sajnálom, hogy nem hallottam az első felsírását a babának. Mondjuk azóta már ezerszer hallottam sírni, de mégis :))
Férjemre nagyon büszke vagyok, gördülékenyen átvette az apa szerepet :o)
A vágás a pocakomon kb 2 hétig fájt, főként mert a tubus amit letoltak a torkomon altatáskor, az hagyott némi köhögést maga után és minden egyes köhintést megérzett a vágás helye. De megéri, azt mondom :) Tényleg igaz az, hogy az idő mindent megszépít :D
Azóta lányunk már 7 hetes és egyre többet nézelődik :) A szopizás mehetne jobban, de alapvetően minden rendben, lényeg, hogy még mindig anyatejes a bébi ;)
Legközelebb az első pár hétről fogok írni Nektek, de nem ígérek időpontot, mert kitudja mikor jutok gép elé :)
