Házidoki, táppénz..

Sziasztok!

A mai napom nem alakult túl jól. Éjjel sem aludtam túl jól, mert tegnap délután már úgy fájt a torkom, hogy alig tudtam nyelni, meg beszélni. Szokásos időben csörgött ma reggel a telefonom, gondoltam mérek egy hőt, mert valahogy nem voltam jól. A hőmérőm pedig a megszokott 36.9 helyett 37.6-t mutatott. Ajjajjj... Elmentem zuhanyozni, egy frissítő meleg zuhany helyett lassan csökkenő hőmérsékletű vízzel, aminek érdekes módon a kezdeti fázás után teljesen megszoktam a hűvösebb vizet. Ennek köszönhetően visszament a hőm 37.3ra. Megnyugodtam. Ez már teljesen jó hő egy 6. hetében lévő kismamának, bár még mindig magasabb, mint a megszokott. Úgy döntöttem, hogy nem megyek be dolgozni, mert 1. a mellettem ülő srác épp érzi, hogy betegség lappang benne és hát 2. ott, ahol sokan ülünk egy légtérben, néhol köhögés, néhol hapci, néhol csendben fertőző lehelletek között nem akartam elérni a 38.0 hőt, meg ott amúgy sem tudtam volna mérni és odafigyelni a dolgokra

Szóval írtam sms-t a főnökömnek, hogy nem oda Buda, csak épp nem megyek be, mert nem merem megkockáztatni a kis magzatomat (vagy talán kettőt is). Reggel párom főzött nekem teát (és be kell vallanom, senki nem tud úgy ízesíteni teát, mint ő), majd elment dolgozni. Én egész nap fetrengtem, mert vagy fáztam, vagy melegem volt, de nem tudtam nyelni, étvágyam semmi, a tea meg mellettem kihült, így mehettem bögrénként melegíteni. De lenyomtam egy egész kancsóval délelőtt és csináltam mégegyet, mielőtt elindultam a házidokihoz. Mondanom sem kell, hogy milyen lanyha ízesítést sikerült csinálnom :D

Fél1kor sikerült elérnem a dokimat, az asszisztent mondta, hogy fél2re menjek be. Megnézik a torkomat, de 38.0ig ne vegyek be semmit. Szerencsére ott még nem tartottam. Felkeltem, elindultam, az út nagyon gáz volt,mert azt senki nem mondta nekem, hogy félig nyár van odakint. Így kicsit melegem is volt a napon, kicsit fáztam is, a buszon rosszul voltam, a villamos megállóban meg kénytelen voltam sétálgatni, mert éreztem, hogy egy perc egyhelyben állás és elájulok. Hiába, már a 6. héten vagyok :D A derekam is fájt... ááá, nem volt sok bajom :D Egész úton azon gondolkoztam, hogy felhívom páromat jöjjön értem, mert nem tudok majd hazajönni. 

A dokihoz időben megérkeztem. Az asszisztens nagyon aranyos volt, ahogy kijött a bentlévő páciens, kijött és behívott. Volt némi felhördülés mögöttem, de annyira nem zavart :D Kivételesen örültem, hogy nem kellett ott ülnöm a betegekkel.. A dokibá is jófej volt, mondta, hogy bármilyen házi praktikát alkalmazhatok (sósvizes gargarizálás, vitaminbomba, forrótea, sok-sok pihi...stb), de semmi olyat ne vegyek be, ami gyógyszer és le kell nyelni. Ha 38felé menne a hőm, akkor egy rubophent vegyek be. 

Hazafelé beugrottam gyógyszertárba, vettem Tantum Verde torokspray-t, mert arra az van írva, hogy terhesség alatt is alkalmazható. Jó lesz a zuzmó mellé :P

Mire hazaértem 37.8 volt a hőm. Itthon megint ment egy gyors hűtő fürdő, majd 2 bögre nagyon forró tea, egy spray a torokba és alvás. 2órával később 2 tizedet esett a hőm, de ami a lényeg, hogy egy kis evés, egy kis zuzmo, meg tea és estére lement a hőm 37.4re.

Most a hőm rendben, csak a torkom fáj még bazira, de bízok a tantum verdében meg a zuzmóban :) Abban reménykedek, hogy csütörtökre minden rendben lesz és tudok majd menni ultrahangra :) Hétfőtől meg remélem dolgozni is tudok :o)

Párom hazajött, hozott nekem gyümölcsöket, csinált vacsit, szóval egy szavam sem lehet :o)

Holnap jelentkezek állapotjelentéssel megint, remélem közben kint a bacik elmennek nyaralni máshová :o)))